Országos kutatásban vizsgálták, hogyan viszonyulnak a magyar fogyasztók az élelmiszer-adalékanyagokhoz

Ha azt olvassuk a címkén, hogy E-500 nátrium-hidrogén-karbonát, vagy E-300, a legtöbben laborban előállított veszélyes kemikáliára gondolunk, pedig utóbbi maga a C-vitamin, az előbbi pedig a sütőpor. Számtalan tévhit és mítosz övezi az élelmiszerekben fellelhető adalékanyagokat, dacára annak, hogy sütés-főzés közben magunk is napi szinten használjuk őket.

A magyar fogyasztók többségében bizalmatlanságot kelt az egyes élelmiszerek címkéjéről ismerős adalékanyagok hivatalos neve, holott a hétköznapokban különösebb fenntartások nélkül használják azokat – egyebek közt ez derül ki abból a reprezentatív, országos kutatásból, amely a Coca-Cola Magyarország megbízásából készült el.

Ezt a kettősséget jelzi, hogy a magyar felnőtt fogyasztók egyharmada él abban a (tév)hitben, hogy az otthoni ételkészítés során nem használ élelmiszeripari adalékanyagokat, azaz lehetőleg távol tartja magát az aromáktól, ízfokozóktól, állományjavítóktól vagy térfogatnövelőktől. Ha viszont úgy tesszük fel a kérdést, hogy vanillincukrot, ételízesítőt vagy éppen sütőport szokott-e használni, az derül ki, hogy igen széles körben használatosak ezek az összetevők.

Szemléletes példa minderre, hogy a fogyasztók közel 90 százaléka állítja szilárdan, hogy nem tesz térfogatnövelőt az otthoni sütés, főzés során a süteményekbe, ételekbe. Ehhez képest saját bevallása szerint sütőport (ami bizony egyfajta térfogatnövelő) 80 százalék használ több-kevesebb rendszerességgel. Hasonló a helyzet az ízfokozók terén is: a megkérdezettek közel 70 százaléka gondolja úgy, hogy az ételkészítés során nem veti be ezt az adalékanyagot, ezzel szemben több mint 60 százalék használ leveskockát, húspácot vagy ételízesítőt, márpedig ezek túlnyomó többsége ízfokozó hatású összetevőt is tartalmaz.

A fogyasztók többsége – tízből hat felnőtt – elolvassa a címkén, hogy a kiválasztott élelmiszerben milyen adalékanyagok vannak, de túlzottan nem tartanak ezektől az összetevőktől. Azon a skálán, ahol az 1-es jelöli az „egyáltalán nem tartok tőle”, az 5-ös pedig a „nagymértékben tartok tőle” véleményt, 3,4-es átlaggal a leginkább elutasított adalékanyagnak az állományjavítók bizonyultak, míg a leginkább elfogadottnak az édesítőszerek (2,9) számítanak.

Egy, szintén a Coca-Cola megrendelésére készült tavalyi országos kutatás alapján a hazai fogyasztókat vásárláskor az befolyásolja a leginkább, hogy van-e a kiválasztott élelmiszerben tartósítószer. Ennek apropóján ezúttal azt a kérdést is feltették, hogy vajon az üzletekben kapható gyümölcslevek miért állnak el sokáig felbontás nélkül. A válaszadók közel fele – rosszul – arra tippelt, hogy tartósítószereket tartalmaznak ezek a termékek, és csupán tízből hárman tudták jól, hogy az aszeptikus, csíramentes csomagolástechnológiának – és a pasztőrözésnek – köszönhető a hosszú eltarthatóság.

„Felelős vállalatként a Coca-Cola nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a vásárlókat átlátható módon és egyértelműen informálja termékei összetételéről, így fogyasztóink felelős döntést hozhatnak. Dunaharaszti üzemünkben a jeges teák, gyümölcslevek és –nektárok tartósítószer nélkül készülnek, de – alig néhány kivétellel – ugyanez a helyzet a szénsavas üdítőitaloknál is. Utóbbiak esetében az eltarthatóságot a szénsavtartalom, míg az előbbieknél a pasztőrözés, illetve a csíramentes, aszeptikus gyártás- és csomagolástechnológia biztosítja” – mondta Niklós László a Coca-Cola Magyarország ügyvezetője.

A kutatásról

Az eNet a Coca-Cola Magyarország megbízásából 2018 májusában a 18 évnél idősebb, rendszeresen internetező népesség körében végzett online kutatást azért, hogy felmérje a referencia beviteli értékkel kapcsolatos információk ismertségét és használatát. A kutatás reprezentatív a 18 évnél idősebb rendszeresen internetezőkre nem, kor és régió alapján.